Az elmúlt évek széles körű gazdaságélénkítő intézkedéseinek köszönhetően a befektetések iránti kereslet mindenütt megnőtt, a biztonságos és konzervatív befektetésektől a kockázatos és spekulatív befektetésig. A világjárványos helyzet következtében a korábban szabadidős tevékenységekre félretett pénzt szabadon költik el sokan. Többek között ez is a gyűjthető érmék és bankjegyek iránti kereslet megugrását okozta. Ennek eredményeképpen a numizmatikai piac árai az elmúlt években jóval a hivatalos inflációs rátát meghaladó mértékben emelkedtek. Az elmúlt három évben, a folyamatosan tapasztalható, évi 30-40%-os növekedés következtében az árak 2-3-szorosára nőttek. Ehhez képest a régi pénzek piacán stabil gazdasági körülmények között 6-8%-os éves emelkedés tekinthető normálisnak.
Ebben az időszakban a Pénzverde tevékenysége szélesebb körben ismertté vált. Gyakran megfigyelhetjük, hogy az újonnan kibocsátott érméik és termékeik gyorsan fogynak, és áraik azonnal a duplájára, háromszorosára vagy még magasabbra szöknek. A múltban azonban nem ez volt a jellemző. Bizonytalan, hogy ez a tendencia meddig fog folytatódni. Végül ezeknek a gyors áremelkedéseknek is vége szakad egyszer, amit vagy egy hosszú árstagnálási időszak követ, vagy - a legrosszabb esetben - az árak hirtelen csökkenése. Nem világos, hogy a gyűjtők hosszú távon mennyire lesznek elkötelezettek, és hogy az elmúlt két év újonnan piacra lépő érdeklődői közül hányan fogják továbbra is fenntartani a jelenlegi magas keresletet. Ha pénzügyi problémák merülnek fel, számos gyűjteményt eladhatnak, amelyek ebből az időszakból származnak és ez a kínálati oldalon fogja erősíteni az árcsökkenés irányát.
A történelmi árkatalógusok kimutatták, hogy az árak idővel hajlamosak visszatérni a valódi értékükhöz. Jelenleg úgy tűnik, hogy az általános árszint a tényleges érték felett van, ami végül kétféleképpen térhet vissza a normális szintre: vagy az árak csökkenésével, vagy a valós érték lassú felzárkózásának kivárásával. Mindkét forgatókönyv a kereslet csökkenésén alapul. Az áresésre már láthatunk példát a Hosszú Vízvonalas 200-as, vagy a részletszegény 50-es értékesítése során. Nem szabad hagyni, hogy a közelmúlt pozitív tapasztalatai megtévesszenek minket, hiszen a régi érmék árváltozása nem kizárólag felfelé ívelő irányban mozog. Ezért aki ilyen darabokat vásárol, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az árak csökkenhetnek is.
-
Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a régi pénzek jó fedezetet jelentenek az infláció ellen, akkor mi történik, ha a piacon a csökkenő árak is megjelenhetnek?
Jellemzően a régi pénz gyűjtése rövid és hosszú távon is védelmet nyújthat az infláció ellen, mivel az általános és folyamatos áremelkedés viszi magával ezek árát is. Fontos azonban megjegyezni, hogy az áremelkedések félrevezetőek lehetnek, ha befektetésekről van szó. Valójában a régi pénz csak akkor tud a természetes növekedésen felüli extra hozamot termelni, ha rövid időn belül jelentős áremelkedés következik be a megnövekedett kereslet miatt, például egy divatirányzat vagy más külső hatás eredményeképpen. Ilyen esetekben a régi pénz ára és értéke szétválik egymástól. A részvényekkel ellentétben a régi pénz mögött nincsenek értékteremtő vállalatok. Ezért, ha a piac csúcsán vásárol be valaki, akkor akár el is veszítheti a befektetésének egy részét.
Egyesek, ha van elég pénzük, egyszerre akarnak egy teljes gyűjtőterületet vásárolni. Az a gyűjtő azonban, aki pénzzel és türelemmel is rendelkezik, kevésbé valószínű, hogy túlfizet a gyűjteményéért. A vásárlások időbeli eloszlásával az átlagos beszerzési érték hosszú távon közelebb lesz a valós értékhez és így valóban kivédhetővé válik a gyűjtők és megtakarítók régi ellensége, az infláció.
