A numizmatikai ritkaságról
Az érmék és bankjegyek ritkasága olyan tényező, amely meghatározza, hogy egy adott darab mennyire elérhető vagy nehezen beszerezhető a gyűjtők számára. A ritkaság közvetlenül befolyásolja a gyűjtési értéket, mivel minél ritkább egy érme vagy bankjegy, annál értékesebb lehet.
A ritkaság és a tartásfok együttesen határozza meg az érme vagy bankjegy gyűjtői értékét, és mindkét tényező elengedhetetlen a gyűjtők számára a vásárlás vagy eladás során.
Ritkasági skálák érmék és bankjegyek esetében:
Sheldon-skála (érmék esetében): Ez a skála az érme állapotát és ritkaságát is figyelembe veszi, ahol az 1 a legalacsonyabb (nagyon gyakori érme), míg a 70-es érték a legmagasabb (ritka és kitűnő állapotú érme). Friedberg-rendszer (bankjegyek esetében): Egyes gyűjtők a Friedberg-számok alapján osztályozzák a bankjegyeket, ami az egyes típusok és kibocsátások ritkaságát jelzi.
Sheldon féle ritkaság skála
A Sheldon-féle ritkaság skála elsősorban nem a kibocsátott mennyiséget veszi figyelembe, hanem azt, hogy egy adott érme, bankjegy milyen gyakran jelenik meg a piacon. Vannak közismerten “ritka” darabok, melyeket szinte folyamatosan meg lehet vásárolni. Erre az ellentmondásra jó példa szerintem az 1946-os 10 forintos bankjegy, mely noha drága, de mégis gyakori, könnyen hozzáférhető. Ennek esetében persze különbséget kell tenni a tartásfokok között, mert míg a VG-XF-ig terjedő példányok az R1-R4 tartományban mozognak, addig az UNC darabok valóban ritkák és évente csak egy-egy alkalommal megvehetőek.
URS Ritkaság táblázat
A ritkaság táblázat, vagy más néven Universal Rarity Scale (URS) Q. David Bowers amerikai származású numizmatikai szakértő alkotása. Elsősorban az érmék értékelésében nyújt segítséget, de alkalmazható bankjegyek esetében is, amennyiben van valamennyi információnk a kibocsátás mértékéről. A ritkaságot az ismert darabszámok tükrében határozza meg úgy, hogy azokat nem egyesével kezeli, hanem intervallumokat állít fel. Az eredeti felvetés szerint a ritkaság szintjeit a 2 hatványainak megfelelő számsorozat egy-egy szomszédos tagja közé sorolja. Tehát 1, 2, 3-4, 5-8, 9-16, 17-32, stb-stb. Két kollégájának a javaslatára azonban a magasabb tartományokban található számokat inkább kerekítve kezdték használni, mivel a 16385-32768 darabszámú intervallum helyett sokkal praktikusabbnak látszott a 16000-32000-es számok használata. A könnyebb megértéshez lásd a cikk alján található táblázatot.
