A magyarországi numizmatika története évszázadokra tekint vissza, az első gyűjtemények 1717-ben Köleséri Sámuel orvos, bányaszakember nevéhez kötődnek, aki az erdélyi aranypénzek történetét kutatta. Később Schönvisner Istváné volt az első és egyben legkiemelkedőbb gyűjtés. Nemcsak Erdély érmeit foglalta össze, de a honfoglalástól egészen II. Lipót uralkodásáig terjedő időszakból számtalan egyedi darabbal rendelkezett. Sőt, a 702 aranyból, 1768 ezüstből és 205 bronz érméből álló Széchényi-féle éremgyűjtemény is az ő nevéhez fűződik, amely megteremtette a Nemzeti Éremtár ma is ismert alapjait.
„Régen bárók, grófok, különböző földesurak hobbija volt a érmegyűjtés, és csak az 1960-70-as években, az első bélyeggyűjtemények megjelenésével kezdődött a az alsóbb társadalmi osztályok papírpénz- és érmegyűjtési hobbija” – mondja Fehér Sándor, a Vatera.hu numizmatikai szakértője, aki maga is több mint 25 éve foglalkozik ezzel a területtel. Sőt, nemcsak ő, hanem édesapja is ennek a különleges hobbinak szenteli minden szabadidejét. Azt vallja, ebben a hobbiban az a szép, hogy pénztárcától függetlenül bárki belekezdhet: akár havi 20-30 ezer forint is elég lehet ahhoz, hogy az évek alatt rendkívüli gyűjteményt birtokoljunk. Merthogy a numizmatika igazi művészet: egyes darabok értéke nemcsak azok korán múlik, tartási körülményei, fellelhetősége és állapota is nagyban megszabja az árát. „Minél ritkább és jobb állapotú, annál drágább lesz a piacon. Ezért a gyűjtők szenvedélyesen keresik a tökéleteset: ami hibátlan, az néha sokkal többet ér, mint többszáz, esetleg ezeréves darab. Ilyen például a Szent István dénár is, ami István idejéből, vagyis 1000-ből származik. Ez az első magyar pénz, de mivel sok van belőle, ezért jelenleg csak körülbelül 50 ezer forintot kaphatunk érte a piacon” – mondja a szakember.
Nemcsak a kor számít
Professzionális körökben az állapot olyan sokat nyom a latban, hogy szakmai elnevezése is van az érme vagy a papírpénz minőségi besorolásának. Ez a tartásfok, amely megkülönbözteti a különböző minőségű darabokat. Azokat nevezik például kiváló állapotúnak, amelyek sosem kerültek forgalomba, és harmincszoros nagyítás mellett egyetlen karc sem fedezhető fel rajtuk. Amin nagyobb a karcolódás mint 0,1 milliméter, de pénzforgalomban sosem került, az az úgynevezett UNC minősítést kapja, míg a többi gyűjtői darabot már csak szép állapotúnak hívják a szakértők. Ha szerencsénk van, és kiváló állapotú az érménk, valamint igazi ritkaságnak számít, azért bármit megadnak a gyűjtők. Mint az 1933-ban vert amerikai Double Eagle húszdollárosért, amely egy 2002-es aukción 18,9 millió dollárért kelt el, nem véletlenül: csak 13 ismert példánya létezik. Ugyanakkor nemcsak nemzetközi aukciókon, hanem Magyarországon is találunk rekordáron értékesített darabokat. A Vaterán például a tavaly évben 7,1 milliós áron kelt el egy 12 darabos aranyérme sorozat. A milliós tételek sora itt még nem ér véget: nemrégiben 3,25 millióért adtak túl egy 1966-os Zrínyi arany ezerforintoson, és egy Árpád-házi ezüst dénár gyűjtemény is közel 3 millióért cserélt gazdát.
1000 év különbség, mégis hasonló ár
Soha nem látott áremelkedés a gyűjtői piacon
A milliós tételeket hallva sokak kedve megjöhet az érmegyűjtéshez, ezért jó, ha tudjuk, mit érdemes vásárolni ma a piacon. A szakértő szerint jelenleg új, még a numizmatikat is meglepő trendek uralkodnak: „Két-három éve jelent meg a Magyar Nemzeti Bank kibocsájtásában a magyar pásztor- és vadászkutyákról készült érmesorozat. Ennek a sorozatnak az első darabja egy vizslát ábrázolt. Ez az érem most a piacon körülbelül ugyanannyit ér, mint egy 1020 éves pénz. Ugyanígy rendkívüli áron kelt el nemrég egy 1979-es, űrhajózási emlékpénz is, amiből csak pár darab létezett, mert nem sokkal gyártása után leállították verését. Ritkán kerül elő belőle egy-egy fellelt darab, ez most jelenleg 150 ezer forintért rögtön eladható”. De míg egy Szent István korabeli pénz gyakorisága miatt csak néhány ezer forintért kel el, addig a különlegességek, így például a szükségpénzek igen kelendőek, sőt, néha a feltöltés után néhány perccel már meg is vásárolják őket. „Kétféle gyűjtő létezik a numizmatikai piacon. Az egyik, aki valamilyen szisztéma alapján gyűjt. Csak egy adott korból vásárol, és csak a hiányzó darabokat igyekszik pótolni. Ha valami bekerül a gyűjteményébe, az rövidtávon nem kerül vissza a piacra. Az utóbbi időben pedig a befektetői vonal kezdett erősödni, akik látván az áremelkedést, kicsit spekulatívan gondolkodnak, és keresik azokat a különlegességeket, amelyeket rövidtávon, magasabb értéken visszaengednek a piacra” – teszi hozzá a szakértő, majd folytatja: „Érdekesség, hogy aki bankjegyeket gyűjt, az általában nem gyűjt fémpénzt, és ez fordítva is így van. Mondhatjuk, hogy a numizmatika gyakorlatilag két területre válik szét, és nem is nagyon keveredik egymással. Hogy mindez miért van, még senki sem kutatta, de minden bizonnyal ez az anyagi háttérrel magyarázható: többféle gyűjteményt folyamatosan bővíteni anyagilag szinte lehetetlen lenne”.
Arany helyett az érmegyűjtés az új befektetés
Magyarországon a régiségek piaca, ezen belül a numizmatika az elmúlt években soha nem látott magasságokba tört. A Vatera Gyűjtemény-Művészet kategóriájában alig egy év alatt több mint 50 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, és a szakember szerint a növekedésnek még nincs vége. Ahogyan az ingatlanpiacon, így a numizmatika területén sem tudják biztosan, meddig tart az érmék és a papírpénzek értékének dinamikus növekedése. „Jelenleg rendkívüli az áremelkedés, a klasszikus értelemben vett numizmaták számára szinte követhetetlen a drágulás. Kevés olyan korszak maradt, amire még nem figyeltek fel a gyűjtők. Ilyen például az 1800-1900 közötti történelmi jelentőségű időszak, amire érdemes figyelnünk, mert ezek az érmék és papírpénzek azok, ahol még nem történt árrobbanás, ezért itt nagyobb piaci aktivitás várható a jövőben.”
Egy száz ezüst forintos bankjegy 1848-ból
