Optimális gyűjtemény tartásfok (OGT)
Mikor eljutottunk arra a pontra, hogy kijelöltük magunknak a gyűjtés pontos területét, el kell döntenünk, hogy a pénztárcánk milyen karakterű gyűjteményt enged meg. Lehet pl kevés, de tökéletes darabokból álló készletünk, vagy szélesebb választékú, de alacsonyabb tartásfokú kollekciónk. Ki-ki döntsön saját preferenciája alapján. Kisebb sorozatok esetén érdemes a minőségi darabokat megcélozni. Ha viszont olyan területet választottunk, ahol rengeteg változatot kell megvásárolni, ott célszerű lehet, ha beérjük alacsonyabb tartásfokú darabokkal. Persze nem kell feltétlenül szélsőséges kompromisszumot kötni. Lehet egyszerre jó minőségű, és változatos gyűjteményünk. Erre nézve szeretnék most az extra fine tartásfokú érmék és bankjegyek mellett érvelni.
A két fenti példa közös jellemzője, hogy valamilyen szempontból a teljességet célozzák meg. Vagy minőségi, vagy pedig mennyiségi szempontból. Ez nem meglepő, hiszen a gyűjtők egyik fontos jellemzője, hogy tökéletességre törekszenek. A szép darabok szemet gyönyörködtetőek, egy teljes kollekció pedig az elmében, mintegy jól végzett munka tud elégedettséget okozni.
Azt gondolom, hogy az extra fine tartásfok egy okos kompromisszum, amit gyűjtési szempontból érdemes figyelembe venni. Egy minimális minőségi hiba elfogadásáért cserébe szép, esztétikus, gyűjteménybe való darabokhoz juthatunk az UNC árának 50-60 %-áért. Ez azt jelenti, hogy, ha 100000 ft-unk van és abból 10 darab 10000 ft-os tételt vennénk UNC fokon, akkor ehelyett az Extra fine tartásfok választása esetén 16-20 darab régi pénz kerülhet a birtokunkba. Így szép, terebélyes és változatos lehet a gyűjteményünk. Az alábbi táblázat jól szemlélteti ezt. A három összeg azt mutatja meg, hogy a teljes, 1947-1995 közötti forint bankjegy kollekció mennyi pénzért vásárolható meg. Ebben az esetben pl azt láthatjuk, hogy az UNC tartásfoknak alig több, mint egyharmad árán, extra fine tartásban ki tudunk gyűjteni egy teljes kollekciót.
Sokan gondolják úgy, hogy az UNC tartásfok a legjobb választás befektetési szempontból. Nos, ez többnyire igaz, de az Extra fine tartásfok szinte kivétel nélkül vele azonos mértékben növeli értékét évről évre. Így tehát nem érdemes azon aggódni, hogy rosszabb befektetés lenne az alacsonyabb tartásfokú kollekció.
Ezek tényleg pénzek voltak!
Egy másik szubjektív szempont, amit javaslok figyelembe venni, hogy egy Extra fine érme vagy bankjegy "igazi pénz". Ezek nem kaptak soha díszcsomagolást, hanem valódi értékhordozók voltak, amelyeket mindenki elfogadott és használt. Engem sokkal jobban lenyűgöz egy valódi pénz, mint az olyan tetszetős, de kicsit mesterkélt dolgok, mint a próbaveretek, első napi veretek, minta bankjegyek, proof érmék, limitált kiadású tematikus veretek. Ezeket nem nagy kunszt UNC fokon megőrizni. Szinte kizárt, hogy valaha is leessenek Extra fine szintre. Soha senki nem fizetett ki velük semmit. A valódi, forgalmi pénzek túlélése viszont azon múlik, hogy az adott kor gyűjtői, mennyire aktívan mentik és őrzik meg a tökéletes darabokat. Fine, Very fine pénzeket sok laikus is félre szokott tenni általában a kivonás idejekor. Ezeket nem kellett már évekkel korábban biztonságba helyezni. Sokkal kisebb áldozatot jelent. UNC és Extra fine tartásfok azonban csak akkor maradhat meg, ha már a kibocsátáskor megőrzésre kerül a pénz. Ez anyagi oldalról lemondással jár. Befektetési szempontból többnyire nem is annyira biztos a megtérülés. Különösen a magasabb címletek esetén. Ehhez gyűjtői hajlam szükséges. Köszönjük meg nekik ezt a fáradozást. Főleg, hogy ennek gyümölcsét nem is ők, hanem egy későbbi generáció fogja csak élvezni.
