Alacsony sorszámú bankjegyek. – Értéknövelő tulajdonság vagy sem?
A napokban felmerült egy kérdés a közösségi oldalak numizmatikai csoportjain belül, hogy vajon az úgynevezett alacsony sorszámú bankjegyek hordoznak e valami plusz értéket vagy sem? A sok eltérő vélemény arra sarkallt, hogy utána nézzek a dolognak és összegyűjtsem mindazt az információt egy bejegyzés alá, amit erről a témáról tudni érdemes.
A válaszadást mindenképpen megelőzi néhány dolog tisztázása. Először is az, hogy mi számít alacsony sorszámnak? Gyűjtői célokra címletenként rendszerint az 1-től 200-ig, esetenként 1-től 500 vagy 600-ig terjedő számozású, nyomdafriss bankjegyeket különíti el az MNB. Ez tehát azt jelenti, hogy pl a 00001857-es számú bankjegy, nem számít alacsony sorszámúnak! Az én szubjektív elfogadási határom a 0-999-ig terjedő tartomány. Szerintem 1000 alatt mondhatjuk, hogy egy sorszám alacsony, de ezt rajtam kívül persze sokan nem így gondolják. Az 500 feletti sorszámok sajnos másodlagos értéket képviselnek a piacon az 500 alattiakhoz képest. Az új 500-as tekintetében viszont egy kivétellel találkozhattunk február elején. Ugyanis az összes 1000 alatti sorszámot csak a pénzverő boltjából lehetett megvásárolni 2900 ft-os áron. A személyes megbecsülésemet azért is élvezik az 501-999-ig terjedő sorszámok, mert ezek igazi túlélők. Miért? Mert a két intervallumba eső bankjegyek közötti fontos különbség, hogy az első ötszáz darab a legtöbb esetben sosem került ki a forgalomba, míg a második csapat tagjai igen, és így esetenként el lehet őket csípni a bankautomatából, vagy a postán, méghozzá névértéken. Bár, amint látjuk a 2018-as 500-assal nem fogunk a forgalomban találkozni sohasem. Gyűjtői szempontból az érdekes darabok 100 alatt találhatók, a nagyon értékesek pedig 10 alattiak.
Az esély, hogy 500-nál kisebb sorszámú bankjegy UNC állapotban lesz elérhető, szinte 100 %. Az viszont, hogy egy 501 és 999 közé eső példány pont egy gyűjtői hajlammal megáldott ember kezébe esik, aki ezt észreveszi és megőrzi a tartásfokot, az véleményem szerint mérhetetlenül kicsi. Aki gyűjtéssel foglalkozik, annak az élete részének kell lennie, hogy olyan pénzeket mentsen meg eredeti állapotukban, amelyek forgalmi értékkel rendelkeznek és bekerültek volna a napi használatba. Minden köszönet a pénznyomdának, hogy elteszi az alacsony sorszámú friss bankjegyeket, és kielégíti ezáltal a speciális gyűjtői igényeket is, de nekem ezek egy kicsit az állatkerti oroszlánokhoz hasonlítanak, melyek bár igaziak, de a körülményeik nagyon mesterségesek. E hasonlatot tovább gondolva a forgalomban szereplő bankjegyek viszont olyanok, mint a vadon élő oroszlánok. Persze sokféle, eltérő ízlés, valamint vásárlási motiváció létezik. Mindenki ott vadászik, hogy ne mondjam, onnan szerez be oroszlánt, ahonnan szimpatikus neki, de nekem a vadon élő alacsony sorszám jelenti az igazi trófeát.
Forgalmi vs. minta bankjegy
A másik fontos tudnivaló, hogy valódi, forgalomba szánt, vagy minta bankjegyről van szó? Ez utóbbi ugyanis olyan, hogy bár van neki funkciója, véleményem szerint mégiscsak egy mesterségesen előállított numizmatikai termék. A pénznyomdák elvileg a bankok számára készítik őket, hogy az automaták készen álljanak az igazi bakjegyek bevezetésekor a feladat elvégzésére. De akkor kérdezem én, miért lehet őket évekig megvenni érintetlen állapotban? Gondolom, hogy a valódi próbán átesett darabokon meglátszik a használat jele, de ezek a bankjegyek általában ritkán csúsznak le az aUNC szint alá. Ha ez mégis megtörténik, az csak azért lehet, mert gondatlanul tárolták őket. Mivel a forgalomban soha nem vesznek részt, esélyük sincs a fizikai amortizációra. A minta bankjegyek mindenben megegyeznek a forgalmi pénzekkel, tehát olyanok, mint az érvényes fizetőeszközök, de valójában soha nem kerülnek ki a forgalomba. Gyakorlatilag az eredeti bankjegyek pontos, hivatalos másolatainak számítanak, melyeket akkor is el szabadna fogadni, ha történetesen fizetnének vele, de ez soha nem történik meg. Egyfajta nyomdaipari dísztárgyak, melyeket mesterségesen korlátozott darabszámban állítanak elő. Teljesen indokolatlannak tartom, hogy legtöbbször az UNC forgalmi pénzeknél is drágábban kerülnek ki a piacra.
A sorszámozás tekintetében pedig alap, hogy alacsony sorszámúak. Az lenne az igazi kuriózum, ha nem azok lennének. Ha a fenti oroszlános példával akarom jellemezni őket, ezek az állatkertben született és ott felnőtt oroszlánok. Nos, ilyesmire vadászni, valljuk be, nem nagy kihívás. A minta bankjegyek sajátos tulajdonságai miatt ezért csak a forgalmi bankjegyek szempontjából veszem figyelembe az alacsony sorszám jelentőségét.
Egy külföldi példa
A legnépszerűbb nemzetközi aukciós oldalon jelenleg is megvásárolható egy igazán szép bankjegy legelső példánya, mindössze 2 millió 284 ezer forintos áron. Ez a papírpénz a 2017-es év, 10 legszebb kiadásai között az előkelő harmadik helyen végzett. A lista második helyén a Kirgiz 2000 Som az elsőn pedig a svájci 10 Frankos bankjegy szerepelt. Ez a pénz névértéken mindössze 65 forintos árat képvisel. Egy átlagos UNC darabért úgy kb 1500-2000 ft-ot kell fizetni, ha valaki meg szeretné vásárolni. A külföldi, alacsony sorszámú bankjegyek elemzéséhez nagyon nagy segítséget nyújt nekünk ez a típus, mivel rendkívül változatos sorszám fajták kaphatóak belőle, így megvizsgálhatjuk, hogy milyen tulajdonságok fontosak és ezek az árazásra hogyan hatnak? Látható, hogy a sorozatszám nagyobb megbecsülését leginkább az adja meg, ha az utolsó 1-2-3 számjegyből minél több, minél közelebb van a nullához. Ha rendezettséget és szabályosságot mutat egy bankjegy sorszáma, akkor az annál érdekesebb a gyűjtők számára. Az alacsony sorszám tehát több fontos jellemzővel is bír. A hierarchiát nagyjából az alábbi 10 tulajdonság határozza meg
- Első számú bankjegy (AA0000001)
- Mennyire van közel az egyes számhoz? (Nagyon közel pl AA0000003)
- 10 alatti sorszám. (AA0000007)
- 100 alatt van, de csak egy számjegy tér el a nullától. (AA0000050)
- Két számjegyű, a két nullától eltérő szám azonos. (AA0000077)
- 10-nél nagyobb, két számjegyű sorszám. A kisebb drágább. (AA0000019)
- 100-nál nagyobb 500-nál kisebb sorszámok, ahol 3 szám azonos.(AA0000333)
- 100-nál nagyobb 500-nál kisebb sorszámok. (AA0000167)
- 501-999-ig található sorszámok. 3 szám azonos. (AA0000888)
- 501-999-ig található sorszámok. (AA0000769)
A fenti kritériumokat összefoglaltan az alábbi táblázatból előállított grafikon segítségével is megvizsgálhatjuk. Jegyezzük meg ezt a grafikont, mert a numizmatikai értékbecslés kapcsán sűrűn fogunk vele találkozni. A görbe alakja megmutatkozik olyan területek szemléltetésekor is, mint a tartásfok vagy a ritkaság. De még a pénzcsere alakulását is ez az alakzat jellemzi, mely balról meredek lejtéssel indul és aztán a jobb oldalon egyre lankásabbá válik.
Numizmatika – Alacsony sorszámú bankjegy árak
Tovább egyszerűsítve a típusokat egy másik grafikon segítségével, mely ábrázolja a különböző gyakoriságokat az URS skála segítségével is elvégezhetjük az értékelést. Azt látjuk, hogy 1-es számú bankjegyből 1 darab van. 10 alattiból 9 darab, 100 alattiból 89 és így tovább. Az értékelés alapja ebben az esetben az URS skála, mely akkor használható a legjobban, ha két bankjegynek a ritkaság kivételével minden egyéb paramétere (névérték, tartásfok, alapanyag, évjárat stb) megegyezik. Ez az eset pont ilyen!
Nézzünk egy példát: A fenti bankjegyből egy 10 alatti példány átlag 114 ezer ft-ba kerül és az URS-5-ös fokozatban szerepel. Az 1000 alatti darabok ára kb 11000 ft és az URS-11-es kategóriába esnek. Ez 6 lépcsős különbséget jelent. Az árkülönbség ezért kb 11000 ft szorozva 1,5 a hatodikon. Ez 125 ezer ft-ot ad eredményül ami közel van az ismert átlagos árakhoz, tehát nagyjából hasonló eredményre jutottunk. Ha egy 100 alattival végezzük el ugyanezt ezt a számítást, ami URS-8-as kategóriába esik, akkor a 11000 ft-ot 1,5 a harmadikonnal szorozva 37 ezer ft-ot kapunk. Ez is megfelel a piaci áraknak.
