Ritka vagy semmi? Vízválasztó előtt a Hosszú vízvonalas kétszázas.
A 2009-es hosszú vízvonalas 200 Ft-os érme közösségi vadászata lassan két éve tart. A pontos darabszámot illetően senkinek nincs biztos információja, ezért egy numizmatikai csoport tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az eltérő változat minden egyes újabb találatát sorszámmal látják el azért, hogy rálátást nyerjenek az érme ritkaságára. Szeretnék pontosan megtudni, hogy hány darab létezik belőle? A tényleges darabszámot valószínűleg soha nem lehet kideríteni, hiszen a 200 Ft os érme jelenleg közel 168 millió példányban mozog a pénzforgalomban. Ezen belül a 2009 es évjáratból összesen 71 millió darabot gyártottak. E mennyiség teljes átvizsgálása szinte lehetetlen. Nem tartanám azonban haszontalan dolognak a kezdeményezést, hiszen a számozott példányokról tudható, hogy bizonyítottan léteznek és így is értékes információkat adnak nekünk.
Statisztika, mint statiszta
Van azonban egy más útja is annak, hogy kiderítsük, mennyi lehet ebből az érme típusból? Ha egy kellő méretű, reprezentatív mintát veszünk és ezek között vizsgáljuk a keresett érmék arányát, akkor a rész arányából következtetni tudunk az egészre. Amilyen arányban van a mintán belül az általunk keresett változat, olyan arányban van a teljes populációban is. Ha ismert ez az arány és a teljes populáció darabszáma, akkor egyszerű matematikai számítással meghatározhatjuk a tényleges darabszámot.
A reprezentatívitást legegyszerűbben azzal tudjuk igazolni, ha a kibocsátott évszámok arányát megvizsgáljuk a mintában és összevetjük a hivatalosan közölt adatokkal. Például, ha a 2009 es évjárat aránya 37%-ot tesz ki az összesen kibocsátott darabszámban, akkor a mintában is nagyjából 37% körüli arányt kell látnunk. Néhány százalékpontos eltérés az érmeforgalom mozgása miatt megengedhető.
Saját minta
A saját mintavételem során az volt a tapasztalatom, hogy viszonylag kevés, jellemzően 200-300 megvizsgált darab után már elég jól közelítettünk a kibocsátásnak megfelelő arányokhoz. Ez a mennyiség bárki számára könnyűvé teszi az ellenőrzést. Gyakorlatilag 5-6 rollni érme pontosan produkálja minden évjárat arányát. Ennél azonban jóval nagyobb mennyiséggel dolgoztam. Az általam vizsgált, évszámokra bontott és részletesen rögzített minta teljes darabszáma 19 ezer db fölött volt. Ezen kívül átvizsgálásra került még 21 ezer db érme, melyek nem kerültek évszám szerint szétválogatásra, hanem kizárólag a hosszú vízvonalas változat keresése volt a cél.
Összesen 40 ezer db érmét vizsgáltam át az elmúlt 2 évben, melynek során 53 db ritka változatú 2009-es, hosszú vízvonalas 200 forintos érmét találtam. Nagyjából tehát az összes évjáratot figyelembe véve, minden 750 db érme közül egy ritka változatú példányt sikerült találni. Hangsúlyozom, hogy itt átlagról beszélünk. A legnagyobb távolság két találat között 5055 db, a legkisebb pedig mindössze 2 érme volt. Mindemellett kimondhatjuk, hogy aki legalább 1000 darabot meg tud vizsgálni, az 80 %-os valószínűséggel találni fog egy ritka érmét. A mintából előkerült még sok más ritkának mondható darab is. Voltak például PP érmék és forgalomba nem szánt évjáratok (pl 2012-13-14-es évekből). A hibás veretek is képviseltették magukat. Elfordult érmékkel és olajnyomos hibákkal, részben vagy teljesen hiányzó gyöngysorral is találkozni lehetett. Az imént felsorolt verziók egyébként nagyságrendekkel ritkábban kerültek elő, mint a vizsgálatunk fő tárgya.
Még, hogy mindenki másképp csinálja? Nem! Pont így!
Nagyon örültem, amikor Az érem című újság 1984 1. számában Zombori Lajos cikkét felfedeztem, melynek címe: „Alumíniumpénz a negyvenes évek elejéről”. Ez a felfedezés jóval azután történt, hogy az adatrögzítést elkezdtem. Az okozott meglepetést, hogy az enyémmel teljesen megegyező statisztikai alapú módszert használt a cikk írója. A tanulmányban egy 1500 db-os 1 pengős és egy 1000 darabos 2 pengős minta segítségével határozta meg a szerző a becsült darabszámokat. A mért eredmények közel azonosak voltak a Leányfalusi-Nagy katalógusban, valamint egy másik forrásban szereplő számokkal. Ebből látható, hogy a pénzforgalom a 40-es, 80-as és napjaink 20-as éveiben is azonos viselkedést mutat. Ez alapján azt gondolom, hogy ha az 1000-1500 db-os mintavételből helyes következtetéseket lehet levonni, akkor az általam vizsgált, 19 ezer darabos mintavétel mindenképpen reprezentatívnak tekinthető.
A pénzforgalomról
Minden, újonnan megjelenő évszám viszonylag rövid idő alatt „feloldódik” a pénzforgalomban, ami egy nagyon gyorsan mozgó kaotikus rendszer. Talán nem is hinnénk, hogy az aprópénzeink és bankjegyeink milyen gyorsan körbe járják az országot, de az MNB éves jelentései szerint, nagyjából évente kétszer minden pénz bekerül hozzájuk átvizsgálásra. Egy-egy új évszám megjelenése nem tudja tartósan és jelentősen felborítani az arányokat. Még több milliós kibocsátás esetén sem. A tapasztalatok szerint minden újabb kiadás rövid ideig jelenik meg koncentráltan, pl egész rollnik formájában, majd 1-2 hónap alatt az évjárat a megfelelő arányban elfoglalja a helyét a sokaságban. A keresés során nem igen fogunk találkozni azzal, hogy a mintán belül egyes évszámok ritkább vagy jelentősebb mértékben forduljanak elő, mint ahogyan azt a kibocsátás aránya meghatározná. A viszonylag gyors mozgás miatt az sem fordulhat elő, hogy az egyik városban nagyobb esélyünk van a találatra mit egy másikban. Ha valaki kellően nagy mintát vizsgál meg, akkor az ország bármely pontján hasonló eredményekre fog jutni. Az általam vizsgált minta időben is közel két évet ölel fel. Józanul belátható, hogy két évig az érmék nem képesek egy helyen csoportosulni. Ezekre a tényekre alapozva állítom, hogy a keveredés tökéletesnek tekinthető. Az arányok tartósan, egyenletesen állandóak maradnak minden helyen. Olyan ez, mint egy pohár vízben feloldott szörp. Ha felkevertük, mindegy, hogy a pohár melyik részéből isszuk a kortyot, az mindig ugyanolyan lesz. Nem fog a poháron belül a szörp sehol sem újra összesűrűsödni.
Mások is keresik
Persze akad több olyan beszámoló is, amikor valaki néhány ezer db között nem talált egyet sem. És vannak természetesen olyanok is, akik nagy mennyiségű érme átnézése után az enyémhez hasonló eredményre jutnak. Én ez utóbbiakat figyelem és anélkül, hogy részletesen felsorolnám őket csak két példát mutatok. Az egyik beszámoló szerint egy 7000 db-os mintában 10 találat volt, míg egy másik kereső 200 kg érme között talált 25 darabot. Ez utóbbi majdnem 17 ezer 200-ast jelent. Ezek a számok átlagosan 670-700 db-onkénti találatot jeleznek előre. Ez nincs messze az általam tapasztalt 750-es átlagtól.
Mintát ellenőrző minta
A vizsgálat hitelességének érdekében nem elégedtem meg azzal, hogy csak a 200 Ft-os érmék megfelelő arányú keveredésére támaszkodjak. Hogy ellenőrizzem a tökéletes keveredést kíváncsi voltam, vajon más évjárat esetében is hasonló jelenséget tapasztalok-e? Mivel a kérdéses érmén kívül az 1993-as részletszegény 50 forintost is keresem, ezért a rendelkezésemre áll egy 10 ezer darabos minta az 50 forintos érmékből is. Az ellenőrző mintában az egyetlen jelentős eltérés az ezredforduló előtti évszámok esetében volt tapasztalható. A méréseim szerint az eredeti kibocsátás 2/3-át sejttetik az adatok. Az érmék 1/3-a hiányzik. Erre a selejtezés lehet a magyarázat, tekintve, hogy ezek az érmék 20-25 évet keringtek már a forgalomban. A fémpénzek átlagos élettartama 28 év. Minden további évjárat megfelelő arányban képviselte magát ebben a mintában is. Az említett ritka 50-essel kapcsolatosan egy hasonló írást tervezek készíteni, mivel a pontos darabszám annak esetében sem ismert.
Horog vagy háló? Halastó vagy folyó?
A mintavételezés módja és mérete nagyon lényeges mozzanat, ami jelentős befolyással van a találatra és a mérési eredményekre. Teljesen más eredményeket kap az ember, ha egyszerre kivesz 200 db érmét, vagy ha 200-szor vesz ki 1 db-ot. Ez utóbbira példa, amikor a visszajáró pénzt figyeli az ember. Csak egy rövid hasonlattal szeretném érzékeltetni a különbséget. Nem mindegy, hogy horoggal, vagy hálóval megyünk halat fogni. Lehet fogni mind a kettővel? Igen, lehet. De az esélyek egészen máshogy alakulnak. Van még egy nagyon fontos tényező. Az sem mindegy, hogy a halastóban, vagy a folyóban horgászunk? Én pl olyan helyen dolgozom, hogy a trezorban lévő több ezer érme biztosan megvár, míg át nem nézem őket mind egy szálig. Ez a halastó. A „halaknak” nincs menekvése, előbb vagy utóbb, de mindenképpen rájuk bukkanok. A forgalomban lévő, visszajáró pénzérméket figyelni pedig olyan, mint a folyóban, horoggal pecázni. Ki tudja, hányszor megy el az ember mellett egy-egy ritka változat. Az érmék szabadon mozognak. Az ilyen úton beszerzett érme szinte csak a szerencse műve lehet. Ha megfigyeljük, a több, mint 2500 fős csoportban, hetente találkozunk olyanokkal, akik a kávéautomatából stb visszajáró pénzként találnak egy példányt, vagy néha kettőt is. Ez a nagy számok törvénye miatt van így. Hiszen 2500, horoggal pecázó horgász közül 1-2 ember biztosan fog halat.
Ritka vagy sem(mi)?
A ritkaság meghatározásához két hipotézist fogok felállítani. Az egyik, hogy egy nagyon ritka érméről van szó, amiből legfeljebb ezer darab készült. A másik szerint legalább 200 ezer darab létezik belőle, ezért a típus nem ritka.
Az első feltételezés abból indul ki, hogy 1000 db érménk van, majd ebből próbálunk logikusan következtetni arra, hogy, ha ez így van, akkor ez a tény milyen egyéb feltételek teljesülését kívánja meg. Feltételek alatt azt értem, hogy milyen tapasztalatoknak kell kísérnie az 1000 darabos kibocsátást, ha valóban ennyi van belőle.
A második felételezés a minta alapján összegyűjtött statisztikai adatokból alkalmaz becslést, majd annak segítségével megközelítőleges pontossággal választ ad a ritkaság mértékére. Nem cél, hogy tökéletes, pontos számot kapjunk. Sejtésem szerint legalább 220 ezer darab Hosszú Vízvonalas 200-as létezik. Ha a becslésünk pontos számot nem is, de annyit tud mondani, hogy kb 200-220 ezer darab a végeredmény, akkor ez már elegendő lesz nekünk ahhoz, hogy kimondhassuk, az érme nem ritka.
Hipotézis 1: Az érme ritka, kb 1000 db készült belőle
Ami a keresést illeti
Jelenleg 168 millió darab 200 ft-os érme mozog a forgalomban. 1000 darab ritka változat esetén, átlagosan minden 168 ezredik érme lenne a keresett változat. Ez 33,6 mft aprópénzt jelentene, körülbelül 1500 kg tömeg mellett. Egy ekkora összeg egy közepes forgalmú élelmiszerüzlet heti forgalmát jelenti. Az átvizsgáláshoz szükséges időtartam kb 60 óra.
Ha igaz lenne a ritkaságnak ez a foka, akkor az elmúlt 2 évben lévő 53 találatom ez esetben a következőket feltételezné:
· Egyedül átnéztem ismétlés nélkül 8904000 db érmét (az összes érme 5,3%-a)
· 1,7808 mrd ft ment át a kezeim között
· 397,5 napon keresztül, napi 8 órát töltöttem el a kereséssel
· 11 m3 volt az átnézett érmék térfogata
Nos, a valóság az, hogy ezeknek a számoknak csak a töredéke (0,45%) igaz. Valójában 40 ezer db érmét vizsgáltam meg. Ha pl mindjárt az első érmém egy szerencsés találat lett volna, akkor a keresési sebességem szerint a második találatig még 168 ezer db érmét kellett volna átnéznem, ami ugyanebben a tempóban innentől számítva 6(!) év lenne. Mind az 53 találatomhoz összesen 424 évig kellet volna keresnem, ha valóban 1000 darab lenne belőle. Szerintem a fentiek már így is elég abszurdan hangzanak ahhoz, hogy igaznak fogadjuk el a hipotézisünket, de nézzük tovább, hogy a gyártás kapcsán milyen valószínűtlen dolgok jelentkeznek egy ilyen forgatókönyv mellett.
Ami pedig a gyártást...
1000 db érmét kevesebb, mint 2 perc alatt lever egyetlen gép. 2009-ben 71 millió db érme volt betervezve. Kizárt dolognak tartom, hogy egy ekkora sorozatnak egy géppel, egy verőtővel állnak neki. 70 napig szünet nélkül, napi 24 órában kellet volna dolgoznia a gépnek, mindezt végig hibátlanul. Ha pedig a tömegszerűséget figyelembe véve feltételezzük, hogy legalább 13-17 géppel indult el a gyártás, akkor az 1000 darabos verzió szerint csak 5-6 másodpercig mehettek a gépek, amikor az illetékesek hirtelen rájöttek, hogy mégsem annyira jó az érmekép, mert feltapad a verőtőre. Számoljunk el 5-ig és képzeljük el a jelenetet, ahogy a hibát azonnal felismerik és olyan súlyúnak ítélik, ami miatt az új pénz gyártását azonnal megszakítják. Elég valószínűtlen, hogy ilyen gyorsan kiderült a dolog. Főleg úgy, hogy éppen egy korábban bankjegyként használt címletet elkezdenek gőzerővel, érme formájában legyártani. 2009-ben egyébként 68,4 millió db 200 ft-os bankjegy volt forgalomban. Ezeket váltotta volna fel a 71 millió db érme. Ennek legyártása még 15 folyamatosan dolgozó géppel is napokig tartott volna. Biztos vagyok benne, hogy ezt a munkát maximális kapacitással kezdték el.
1000 db érme előállítási költsége 47,8 ezer Ft. Egy ekkora "selejtet" nem lett volna probléma leírni. Ha viszont teljes gőzzel elindult a gyártás, de néhány perc múlva, miután már több 10 ezer darab érme elkészült, le kellett állni az ismert hiba okok miatt, akkor a leírás értéke már közel 10 millió forint volt a megsemmisítés költségein felül. Azt gondolom, hogy 1000 darab hibás érme forgalomba küldése a leírás helyett nem igazán logikus lépés. 10 millió ft értékű használható késztermék esetében viszont már érthető, hogy miért kerülhetett ki a forgalomba selejtezés helyett.
Hipotézis 2: Az érméből legalább 220 ezer darab készült, ezért nem ritka
A keresés tapasztalatai
A keresés során igyekeztem adatokat gyűjteni az évjáratok gyakoriságáról a fentebb leírt okok miatt. Az alábbi táblázatban foglaltam össze a legfontosabb számokat. A táblázat első sorában (hivatalos db) a katalógus szerinti darabszámok szerepelnek a sor végén egy összesített adattal. A második sorban (becsült db) az MNB által megadott összes darabszám (168,4 millió db) az alap. Itt az évszámoknál becsült darabszám adatokat találunk, ami a negyedik sorban szereplő, általam mért arányokat mutató adatokból lett kiszámolva. A harmadik sorban a hivatalosan közölt darabszámok aránya szerepel, míg a negyedikben az általam vizsgált 19 ezer darabos mintában jellemző mért adatok szerepelnek. Fontosnak tartottam az ötödik sorban a mért és a hivatalos arány közötti eltérés megjelenítését, mert ez a sor igazolja leginkább a mintám reprezentatív mivoltát. Számottevő eltérést csak a 2009-es évjáratban láthatunk, amit legkorábbi évjáratként, a selejt, kopott érmék forgalomból történő kivonásásával tudok magyarázni.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a 40 ezer darabos mintában minden 100-adik érménk 2017-es évjáratú, és ez közel 2 millió legyártott darabszámot mutat a becsléseink alapján, akkor szintúgy el kellene fogadnunk azt, hogy, ha ugyanekkora mintában 53 ritka érmére bukkanunk, akkor a becsült darabszám ez alapján 223130 db. Na, de hogyan lehetséges ez?
Így is történhetett
Képzeljünk el egy ekkora mennyiséghez illő forgatókönyvet. A verde készen áll, hogy elkészítse a szükséges 71 millió darabot. 15-20 gép, percenként 700 db érme kapacitással, napi 8 óra munkára felkészülve várja, hogy a következő 10-14 nap alatt legyárthassa a szükséges mennyiséget. Elkezdődik a gyártás, zakatolnak a gépek, majd egyszer csak, pár percen belül problémát észlelnek. Egy érme feltapadt az egyik verőtőre. A hibát kijavítják, a gép újra indul, amikor a jelenség hirtelen egy másik gépen újra megismétlődik. Ismét beavatkoznak a szakemberek, azonban a hiba más gépeken megint jelentkezik, így világossá válik, hogy valami nem stimmel a verőtövekkel. A gyártás leáll. Alig 20 perc telt el, és ez, noha nem tűnik soknak, a gyűjtő edényekben így is összegyűlik több, mint 200 ezer darab legyártott érme. A gyártás ezután szünetel, amíg az érmeképet módosítják, majd sikeresen legyártják a 71 millió db érmét. Viszont a legyártott hosszú vízvonalas érmékkel valamit kezdeni kell. Selejt leírás szóba sem jöhet a 10 milliós gyártási költség és a 40 milliós névérték mellett. Rövid tanakodás után az illetékesek úgy döntenek, hogy mivel az átlag személő számára észrevehetetlen és nem releváns a különbség, valamint a használhatóságot sem befolyásolja az eltérés ezért az érmét csendben kiengedik a pénzforgalomba.
Talán így volt, talán nem. Lehet, hogy egész másképp történt a dolog, nem tudjuk. Azonban érdemes összevetni a két hipotézis életszerűségét és az alapján eldönteni, vajon melyik lehet közelebb a valósághoz?
Akkor most ritka vagy sem?
Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. A valószínűleg legyártott darabszámot tekintve nem annyira ritka. Megjegyzem azonban, hogy 220 ezer db egy forgalmi érméből nem számít soknak. 1000 db ismert példány pedig kifejezetten kevésnek számít. Főleg az UNC példányok lehetnek nagyon ritkák azért. Ezekből az ismert darabok között még a 10-et sem éri el a számuk, mert mire megismerte a numizmatikai közösség a típust addigra sok év telt el. Jóval kisebb lett az esély egy-egy jó állapotú darab találatára.
Aki keres talál vagy vesz?
A ritkaságot az alapján is mérhetjük, hogy az ismert darabok mekkora kereslettel párosulnak. Ez az érme címlet a mindennapjaink része, a laikus közönség részére sokkal kevésbé érdekes, mint pl az emlék 10-20-50-esek, amelyek 2 milliós kibocsátásuk ellenére is gyorsan felszívódnak a malacperselyekben. Magyarországon ma kb 5-10 ezer fő közé tehető azok száma, akik a régi pénzek gyűjtésén belül ezen a területen aktívak. Az ismert találatok száma most 1000 körül jár. Ha ilyen ütemben kerülnek elő továbbra is az érmék, akkor 4-5 éven belül bőségesen telítődik a piac a megvásárolható darabokkal. A becsült 223 ezres populáció semmilyen akadályt nem gördít a bányászat elé még hosszú évtizedekig. (Csak félve írom le, még két évszázadig!)
Euro veszély
De van egy korlát, egy olyan tényező amivel mégiscsak számolni érdemes. Ez pedig a forint megszűnése és az Euro bevezetése. A ritka érmék keresése egészen addig tarthat, amíg a forintot nem váltja le a közös európai fizetőeszköz. A jelenlegi 7 éves Uniós költségvetési ciklus alatt ez nincs terítéken, de saját véleményem szerint, úgy 10 éven belül mégiscsak sor fog rá kerülni. Ebben az esetben a keresés lehetősége örökre meg fog szűnni. A ritkaság kérdésére így nehéz pontos választ adni, hiszen nem tudjuk, hogy meddig és mennyit lehet belőle kibányászni.
Ha megírja az újság
Azonban a találatok mennyiségét is fel lehet turbózni. Az utóbbi időben egyre több ismeretlen ember keresett meg, hogy eladná nekem az érméjét. Ezek az emberek nem gyűjtők voltak, hanem kívülállók, akik valamilyen ismerősüktől hallottak az érme létezéséről és persze arról, hogy sokat ér. Ha ez az ismeret széles körben elterjed, mondjuk egy Portfolio.hu vagy blikk és más hasonló oldalnak, újságnak köszönhetően akkor elképzelhető, hogy egy rövid ideig jelentős tömegek mozdulnának meg a keresés irányába ennek az új típusú „aranyláznak” köszönhetően. Ennek eredője pedig az elérhető mennyiség növekedése és az árak beszakadása lenne.
Milyen gyakran találkozunk vele?
A ritkaság mérése nem csak számokkal fejezhető ki. Más típusoknál is gyakran előfordul, hogy egy régi pénzt a gyűjtői körök ritkának minősítenek, holott bármikor meg lehet vásárolni. A drága sokszor a ritka szinonimája. Szerintem erre jó példa a 46-os 10-es és 100-as bankjegy, vagy az 1960-as 20 forintos és még sorolhatnám. Ezek, noha drága, mégis szinte azonnal megvásárolható papírpénzek. Aztán persze a fordítottjával is találkozni lehet. Például egy forgalomból kigyűjtött, 7000 darabos kibocsátású 1999-es 50 ft-os szinte semmilyen értéket nem képvisel gyűjtői körökben, annak ellenére, hogy minden 30 ezredik darab tud ilyen érme lenni, amit nagyon nehéz megtalálni, és megvenni sem lehet bármikor. A Sheldon féle ritkaság skála a piacon megvásárolható, elérhető darabok alapján osztályozza az érméket:
- R1 Gyakori - (1251-db)
- R2 Kevésbé gyakori - A legtöbb börzén elérhető, de korlátozott mennyiségben (501-1250 db)
- R3 Szűkös - Kissé nehéz megtalálni (201-500 db)
- R4 Nagyon szűkös - Csak nagyobb börzéken, aukciókon elérhető (75-200 db)
- R5 Ritka - Évente csak 4-5 alkalommal megvehető. (31-75 db)
- R6 Nagyon ritka - Szinte soha nem látott. Legfeljebb eggyel lehet találkozni évente. (13-30 db)
- R7 Rendkívül ritka - Néhány évente egyszer kerül eladásra. (4-12 db)
- R8 Megfizethetetlen - Néhány évente egyszer kerül eladásra. (2-3 db)
- R9 Egyedülálló (1 db)
Nézzük végig a skálát, majd a saját tapasztalataink alapján döntsük el, hogy egy adott darabra, vajon melyik állítás a legjellemzőbb.
A várható árazásról
Bár nem tökéletes eszköz, de az árak alakulásának meghatározásához is használható az általam gyakran alkalmazott URS ritkaság skála. Főleg egy ilyen érme esetében, ahol az érme értékét meghatározó összes más paraméter állandó, csak a darabszám képes folyamatosan bővülni, és ezzel hatással lenni az árazásra. Az URS skála lényege, hogy az ismert darabszámok duplázódása esetén az árak nem lefeleződnek, ahogyan azt várnánk, hanem általában a 2/3-ára csökkennek. További ismérve, hogy intervallumokban gondolkodik. A 250-500-ig, vagy az 500-1000-ig ismert darabszámok is egy ár kategóriát jelentenek, ahogyan az 1000-2000 db-ig szereplők is. A hosszú vízvonalas 200-as éppen mostanában készül átlépni az 500-1000-ig tartó intervallumból az 1000-2000-ig terjedőbe. Ez az árát illetően annyit tesz, hogy várhatóan a megszokott 6500-7500 ft-os árszintekről annak 2/3-ára, a 4000-4500 ft-os szintekig fog ereszkedni az érmetípus ára.
Amennyiben nem történik drasztikus változás, akkor az árak stagnálása garantált, csökkenése pedig nagyon valószínűvé válik. Jelentős áremelkedést kizárnék. Rövid távon lehetnek felfelé irányuló kilengések, de ezek tartósan magasabb árakat nem fognak jelenteni. A várt áremelkedés elmaradása sok spekulációs vásárlót is az eladói oldalra terelt az utóbbi időben. Ez a folyamatosan növekvő bányászattal és a csökkenő kereslettel párosulva szintén nyomást helyez az árakra. Végső ajánlásként szerintem egy hazai gyűjteményben mindenképpen helye van, de jelentősebb árnövekedést aligha várhatunk el tőle.
