A tartásfokról

A numizmatikában a régi érmék és bankjegyek egyik legfontosabb értékmeghatározó jellemzője a tartásfok. A tartásfok a vizsgált darab használtságának mértékéről ad nekünk információt. Mint minden használati tárgynak, úgy a közkézen forgó fizetőeszközöknek is van amortizációja. Egy bankjegy élettartama körülbelül 4-5 év, az érmék pedig körülbelül három évtizedig – 27-28 évig – bírják. Az összes forgalomban lévő bankjegyek egyharmadát évente le kell cserélni az elhasználódás miatt, pedig a bankjegy papírja gyapotból készül, hogy minél tartósabb legyen, bírja a gyűrést, hajtogatást, átadásokat, és mindeközben még felismerhető is maradjon. A forgalomban lévő bankjegyeket a pénzfeldolgozó cégek és hitelintézetek segítségével gépi vizsgálatoknak is alávetik. Azt lehet mondani, hogy évente egyszer minden bankjegy megfordul az MNB-ben, ahol szintén megvizsgálják.

Bankjegy tartásfok tanúsítvány

A forgalomba kerülés után az első érintések már apró nyomot hagynak maguk után, mely azonnal alacsonyabb kategóriába sorolást fog eredményezni. Aztán a bankokból kikerülve elkezdenek felbomlani a sorszámkövető kötegek, majd a praktikus használat eredményeképpen megjelennek az első hajtások, gyűrődések. Érmék esetében először mikrokarcok, majd látható karcolások keletkeznek, amit rövid időn belül a magasabb pontokon jelentkező kopás követ. Ezek a behatások azt jelentik, hogy az UNC fokozatnál alacsonyabb kategóriába kerül a tárgy. Az intenzívebb igénybevétel során a fizetőeszköz sérül, szennyeződik, anyagveszteség jellemzi. Az egyre sokasodó minőségromlás a numizmatikai érték fokozatos csökkenését eredményezi.

Érme tartásfok skála

A helyes numizmatikai érték megállapítása miatt fontos tisztában lennünk azzal, hogy egy érme, bankjegy milyen állapotban van. Mindig legyünk őszinték magunkhoz és gyűjtőtársainkhoz, amikor a tartásfok megállapításával foglalkozunk. Ne legyünk olyanok, mint az ember, aki azt mondja “Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő, de amikor elmegy dicsekedik” (Példabeszédek 20, 14). Éppen ezért a tartásfok megítélése, bár egyéni feladat, nem jó, ha elfogult. Nem lehet szubjektív vélemény. A nagy érme minősítő cégek (pl NGC) gyakorlata is úgy működik, hogy ugyanazt az érmét, két szakértő, két külön helyen vizsgálja és értékeli. Az általuk adott tartásfok csak akkor kerül elfogadásra, ha mind a ketten, egymástól függetlenül ugyanazt a minősítést adják a vizsgált darabnak. Próbáljunk meg tehát mi is, az üzlet lebonyolításakor egyet beszélni és a szubjektív érzelmektől mentesen, tárgyilagosan meghatározni egy érme vagy egy bankjegy tartásfokát. Ehhez szeretnék különböző táblázatokkal segíteni, ahol a minőséget leíró fokozatok találhatók.

A használatukhoz való tanácsom, hogy először keressük meg az általunk vélt tartásfok szintjét, majd tegyük fel a kérdést magunknak, hogy a leírás megegyezik e a pénzünk tulajdonságaival. Mindig nézzük meg a szomszédos fokozatokat is, hátha van egy “még igazabb” leírás. A két táblázat közös vonása, hogy 70 pontos rendszerben állapítja meg a fokozatokat. Az alapjait a klasszikus tartásfok lépcsők, vagyis az Uncirculated, almost Uncirculated, Extra Fine, Very Fine, Fine, Very Good, Good, almost Good, Poor elnevezések adják melyek megjelennek a hazai gyakorlatban is. Magyarországon gyakori még a Kíváló, Nagyon szép, Szép, Jó stb elnevezések használata melyeknek természetesen meg van az angol nyelvű megfelelője is. Én azonban nem fogom ezeket alkalmazni, mivel véleményem szerint kevésbé tudják árnyalni a valódi állapotot és a szubjektív hatást merőben erősíti az a tény, hogy kinek mit jelent a szép és a jó. Tekintve, hogy egy szakadt, koszos bankjegyet jónak nevez ez a minősítési rendszer, ez okból inkább mellőzöm az alkalmazását. Az elemzésekben, ajánlásokban mindig a 70 pontos, kellően részletes és objektív skálát fogom használni.

Remélem a kedves olvasót is sikerül ez irányba terelnem írásommal.