Sheldon féle ritkaság skála

A Sheldon féle ritkaság skála elsősorban nem a kibocsátott mennyiséget veszi figyelembe, hanem azt, hogy egy adott érme, bankjegy milyen gyakran jelenik meg a piacon. Vannak közismerten “ritka” darabok, melyeket szinte folyamatosan meg lehet vásárolni. Erre az ellentmondásra jó példa szerintem az 1946-os 10 forintos bankjegy, mely noha drága, de mégis gyakori, könnyen hozzáférhető. Itt persze különbséget kell tenni a tartásfokok között, mert míg VG-XF-ig terjedő példányok az R1-R4 tartományban mozognak, addig az UNC darabok valóban ritkák és évente csak egy-egy alkalommal megvehetőek. Egy igazán ritka példány fontos ismertető jegye, hogy nem lehet bármikor beszerezni. A gyűjtés egyik szépsége talán ebben is rejlik, hogy nincs olyan kollekció, olyan készlet, melynek minden darabja azonnal megvásárolható. A becses trófeákat csak a kitartó, türelmes gyűjtés által lehet a magunkénak tudni. Tegyünk tehát különbséget a főáramú vélemény alkotók által ritkának tartott és a valóban keveset látott érmék, bankjegyek között.

 

R1 Gyakori, könnyen hozzáférhető
R2 Kevésbé gyakori - A legtöbb börzén elérhető, de korlátozott mennyiségben
R3 Szűkös - Kissé nehéz megtalálni
R4 Nagyon szűkös - Csak nagyobb börzéken, aukciókon elérhető
R5 Ritka - Valószínűtlen, hogy évente 5-nél több alkalommal megvehető.
R6 Nagyon ritka - Szinte soha nem látott. Legfeljebb eggyel lehet találkozni évente.
R7 Megfizethetetlen - Néhány évente egyszer kerül eladásra.
R8 Egyedülálló