Érme tartásfok táblázat P1-aU58-ig

A Sheldon skála egy 70 pontos érme osztályozási skála, amelyet Dr William H. Sheldon hozott létre és az érmék minőségi vizsgálatakor a numizmatikai értékeléséhez használnak. Az Amerikai Numizmatikai Szövetség a hivatalos minősítési szabványokat nagyrészt ezen alapította meg. Számos nemzetközi cég, köztük a legnagyobb érmeminősítők is, mint például az NGC vagy a PCGS is ezt a skálát használják. Hazánkban még kevésbé elterjedt ez a rendszer, azonban bízom benne, hogy rövid időn belül széles körben ismertté válik. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartásfok megítélése a hazai aukciós és hirdetési oldalakon sok esetben elfogult, szubjektív véleményen alapulnak. Ez a skála viszont objektív mércét kínál számunkra azáltal, hogy az érme tulajdonságait tényszerűen fogalmazza meg. Segítségével mind az eladó, mind a vevő leellenőrizheti a tartásfok korrektségét.

A 70 pontos skála fokozatosan került kialakításra. A numizmatikai tartás meghatározására kezdetben csupán a Good, Fine, UNC minősítéseket alkalmazták, majd ezeket kibővítve jelentek meg a részletesebb fokozatok (Poor, Fair, about Good, Good, Very Good, Fine, Very Fine, Extra Fine, aUNC, UNC). A pontosság igénye azonban további árnyalatokat kívánt meg, így létrejött a 70 szintű értékelési rendszer. A skála, bár 70 lépcsőből áll, ennek ellenére a számozások nem terjednek ki minden számra 0 és 70 között. Nincs pl Fine 18-as fokozat. Ezen a szinten vagy F15-ös, vagy F20-as értékelést kell adni az érmének.

A minőséget leíró fokozatok két fő tartományra oszthatók. Először is 0-tól 58-as értékig olyan érméket minősítenek, amelyek több-kevesebb időt eltöltöttek a forgalomban és a használat mértéke különböző fokozatokban jelentkezik a felületen. 60-70-ig az úgynevezett UNC, vagy verdefényes érmék kerülnek minősítésre. Ezeken garantáltan nem szabad semmilyen kopásnak lennie, azonban ez nem jelenti azt, hogy hibátlanok. Ez abból is rögtön nyilvánvaló, hogy az UNC veretek között 10 különböző minőségi szintet határoz meg. A tükörveretek is értelemszerűen ebben a tartományban kerülnek értékelésre, tekintve, hogy ezek nem a forgalomban szereplő érmék, ezért kopás jele semmi esetre sem lehet rajtuk.

Az egyes fokozatok szintén két részből állnak. A minőséget egyrészt valamilyen jelzővel illetik, pl Very Fine, vagy Good. Emelett egy pontszámot is kap az érme, amely mintegy arány számként kerül alkalmazásra. Amikor például azt mondjuk hogy Very Fine 20, akkor az azt jelenti hogy egy Extra Fine 40 érme értékének a felét éri az előbbi darab. Tehát a Very Fine érme értékét ki tudjuk számolni az Extra Fine érme értékéből úgy, hogy ez utóbbi árát elosztjuk 40-nel majd az eredményt megszorozzuk 20-szal. Hasonlóképpen a többi tartásfok ára is kiszámolható ilyen módon. Ez az egyszerű értékelési módszer viszont csak akkor használható, ha az érme értékét leginkább annak tartásfoka határozza meg és az egyéb tényezők mint például az alapanyag, a kibocsátott darabszám, a névérték nem számítanak releváns tényezőnek. Természetesen a tartásfok szintjét akkor is figyelembe kell venni, amikor a fenti jellemzők erősebb befolyással vannak az árazásra. Ezért az értékelés kezdetekor mindig el kell tudni döntenünk, hogy a meghatározó tulajdonságok közül melyik, milyen jelentőséggel bír? Sajnos a világ pénzeit bemutató katalógusok szerkesztői a legtöbb, általuk nem ismert érmét mindössze ezzel az egy módszerrel értékelik, emiatt nagyon sokszor nem adnak megfelelő támpontot az ármeghatározáshoz.

A tartásfok meghatározásakor gyakori fogalomként jelentkezik az érme magas pontjain tapasztalható kopás mértéke. Mielőtt bemutatnám az egymást követő fokozatokat, nézzünk egy ábrát a mintát adó Morgan Dollar-ról hogy megismerjük, hol helyezkednek el a magas pontok.

A Morgan Dollar magas pontjai

Most pedig lássuk a skálát, hogyan definiálja a szinteket. Először F1-aU58-ig mutatom be fotókkal a különféle fokozatokat, majd alább MS60-MS70-ig. Ez utóbbinál csak leírás fog szerepelni, tekintve, hogy fotókon keresztül nehéz bemutatni az egyes fokozatok jellemzőit.

A Sheldon skála aU58-ig:

PO 1 Elég részletes ahhoz, hogy azonosítani lehet az érme dátumát és típusát. Pereme sík, vagy közel sík. Korrodált érmék is ide tartoznak.
FR 2 Néhány részlet látható, de a peremfelirat alig kivehető.
AG 3 A legtöbb betű és számjegy olvasható. A perem feliratok lekoptak az alapokig.
G 4 Perifériás betűk és számjegyek majdnem mind megvan. A peremek rongáltak.
G 6 Perifériás betűk és számok mind megvannak. Peremek élesek.
VG 8 A mintázat teljes. Betűk és számok lágyan kopottak még több helyen.
VG 10 A mintázat teljes. Betűk és számok lágyan kopottak.
F 12 A mélyebb területeken található további lágyság. Betűk és számok élesek.
F 15 A mélyebb területeken található csekély lágyság. Betűk és számok élesek.
VF 20 Mérsékelten részletes mintázat, éles betűk és számok.
VF 25 Csaknem teljes részletek, a mintázat több helyen lágy kopást mutat.
VF 30 Csaknem teljes részletek, a mintázat mérsékelten lágy kopást mutat.
VF 35 Teljes részletek kisebb kopással az összes magas ponton. Némi csillogás (verdefény) jelen lehet.
XF 40 Teljes részletek kisebb kopással a legtöbb magas ponton. Némi csillogás (verdefény) jelen lehet.
XF 45 Teljes részletek kisebb kopással néhány magas ponton. Verdefényes csillogás a védett helyeken jelentkezik.
AU 50 Csekély használat nyomai több mint 50% -án a mintázatnak. Teljes részletek, kivéve a nagyon kis kidolgozású magas pontokat. A verdefényes csillogás egy része megmaradt.
AU 53 Csekély használat nyomai több mint 50% -án a mintázatnak. Teljes részletek, kivéve a nagyon lényeges kis kidolgozású magas pontokat. A verdefényes csillogás legalább fele megmaradt.
AU 55 Csekély használat nyomai kevesebb, mint 50% -a mintázatnak. Teljes részletek. A verdefényes csillogás legalább háromnegyede megmaradt.
AU 58 Csekély használat nyoma a mintázat legmagasabb pontjain. Teljes részletek. Szinte teljesen verdefényes