Posted on

Az optimális gyűjtemény tartásfok – Az Extra fine dícsérete

Optimális gyűjtemény tartásfok (OGT)

Mikor eljutottunk arra a pontra, hogy kijelöltük magunknak a gyűjtés pontos területét, el kell döntenünk, hogy a pénztárcánk milyen karakterű gyűjteményt enged meg. Lehet pl kevés, de tökéletes darabokból álló készletünk, vagy szélesebb választékú, de alacsonyabb tartásfokú kollekciónk. Ki-ki döntsön saját preferenciája alapján. Kisebb sorozatok esetén érdemes a minőségi darabokat megcélozni. Ha viszont olyan területet választottunk, ahol rengeteg változatot kell megvásárolni, ott célszerű lehet, ha beérjük alacsonyabb tartásfokú darabokkal. Persze nem kell feltétlenül szélsőséges kompromisszumot kötni. Lehet egyszerre jó minőségű, és változatos gyűjteményünk. Erre nézve szeretnék most az extra fine tartásfokú érmék és bankjegyek mellett érvelni. 
A két fenti példa közös jellemzője, hogy valamilyen szempontból a teljességet célozzák meg. Vagy minőségi, vagy pedig mennyiségi szempontból. Ez nem meglepő, hiszen a gyűjtők egyik fontos jellemzője, hogy tökéletességre törekszenek. A szép darabok szemet gyönyörködtetőek, egy teljes kollekció pedig az elmében tud elégedettséget okozni.
Azt gondolom, hogy az extra fine tartásfok egy okos kompromisszum, amit gyűjtési szempontból érdemes figyelembe venni. Egy minimális minőségi hiba elfogadásáért cserébe szép, esztétikus, gyűjteménybe való darabokhoz juthatunk az UNC árának 50-60 %-áért. Ez azt jelenti, hogy, ha 100000 ft-unk van és abból 10 darab 10000 ft-os tételt vennénk UNC fokon, akkor ehelyett az Extra fine tartásfok választása esetén 16-20 darab régi pénz kerülhet a birtokunkba. Így szép, terebélyes és változatos lehet a gyűjteményünk. Az alábbi táblázat jól szemlélteti ezt. A három összeg azt mutatja meg, hogy a teljes, 1947-1995 közötti forint bankjegy kollekció mennyi pénzért vásárolható meg. Ebben az esetben pl azt láthatjuk, hogy az UNC tartásfoknak alig több, mint harmad árán ki tudunk gyűjteni egy teljes kollekciót. A bejegyzés végén található egy részletes táblázat, ahol az egyes bankjegyek tartásfok szerinti árait megtalálhatják.

 

Sokan gondolják úgy, hogy az UNC tartásfok a legjobb választás befektetési szempontból. Nos, ez többnyire igaz, de az Extra fine tartásfok szinte kivétel nélkül vele azonos mértékben növeli értékét évről évre. Így tehát nem érdemes azon aggódni, hogy rosszabb befektetés lenne az alacsonyabb tartásfokú kollekció. 

Egy másik szubjektív szempont, amit javaslok figyelembe venni, hogy egy Extra fine érme vagy bankjegy igazi pénz. Engem sokkal jobban lenyűgöz egy valódi pénz, mint az olyan tetszetős, de kicsit mesterkélt dolgok, mint a próbaveretek, minta bankjegyek, proof érmék, limitált kiadású tematikus veretek. Ezeket nem nagy kunszt UNC fokon megőrizni. Szinte kizárt, hogy valaha is leessenek Extra fine szintre. A valódi, forgalmi pénzek túlélése viszont azon múlik, hogy az adott kor gyűjtői, mennyire aktívan mentik és őrzik meg a tökéletes darabokat. Fine, Very fine pénzeket sok laikus is félre szokott tenni általában a kivonás idejekor. Ezeket nem kellett már évekkel korábban biztonságba helyezni. UNC és Extra fine tartásfok azonban csak akkor maradhat meg, ha már a kibocsátáskor megőrzésre kerül. Ez anyagi oldalról lemondással jár. Befektetési szempontból többnyire nem is annyira biztos a megtérülés. Különösen a magasabb címletek esetén. Ehhez gyűjtői hajlam szükséges. Köszönjük meg nekik ezt a fáradozást. Főleg, hogy ennek gyümölcsét nem is ők, hanem egy későbbi generáció fogja csak élvezni.

 

Évjárat Névérték VF XF UNC
1947 10 forint 12 000 Ft 30 000 Ft 90 000 Ft
1949 10 forint 1 500 Ft 3 600 Ft 7 500 Ft
1957 10 forint 800 Ft 1 500 Ft 4 500 Ft
1960 10 forint 300 Ft 1 200 Ft 3 500 Ft
1962 10 forint 300 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1969 10 forint 300 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1975 10 forint 300 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1947 20 forint 45 000 Ft 120 000 Ft 300 000 Ft
1949 20 forint 2 400 Ft 4 500 Ft 15 000 Ft
1957 20 forint 4 500 Ft 12 000 Ft 24 000 Ft
1960 20 forint 45 000 Ft 90 000 Ft 240 000 Ft
1962 20 forint 600 Ft 1 800 Ft 6 000 Ft
1965 20 forint 600 Ft 1 200 Ft 3 000 Ft
1969 20 forint 300 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1975 20 forint 300 Ft 600 Ft 1 200 Ft
1980 20 forint 300 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1951 50 forint 3 600 Ft 7 500 Ft 15 000 Ft
1965 50 forint 600 Ft 1 500 Ft 5 000 Ft
1969 50 forint 300 Ft 600 Ft 1 200 Ft
1975 50 forint 300 Ft 600 Ft 1 200 Ft
1980 50 forint 300 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1983 50 forint 180 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1986 50 forint 180 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1989 50 forint 180 Ft 450 Ft 1 000 Ft
1947 100 forint 15 000 Ft 60 000 Ft 180 000 Ft
1949 100 forint 1 800 Ft 3 000 Ft 9 000 Ft
1957 100 forint 300 Ft 1 200 Ft 4 500 Ft
1960 100 forint 300 Ft 1 200 Ft 3 000 Ft
1962 100 forint 300 Ft 900 Ft 2 400 Ft
1968 100 forint 300 Ft 900 Ft 2 400 Ft
1975 100 forint 150 Ft 300 Ft 1 200 Ft
1980 100 forint 150 Ft 300 Ft 1 200 Ft
1984 100 forint 180 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1989 100 forint 180 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1992 100 forint 180 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1993 100 forint 180 Ft 450 Ft 1 200 Ft
1995 100 forint 300 Ft 600 Ft 1 800 Ft
1969 500 forint 1 500 Ft 3 000 Ft 7 500 Ft
1975 500 forint 1 500 Ft 3 000 Ft 7 500 Ft
1980 500 forint 1 500 Ft 3 000 Ft 6 000 Ft
1990 500 forint 1 500 Ft 2 400 Ft 4 500 Ft
1983 1000 forint A 1 500 Ft 3 000 Ft 7 500 Ft
1983 1000 forint B március 22 500 Ft 45 000 Ft 180 000 Ft
1983 1000 forint B C 1 500 Ft 3 000 Ft 6 000 Ft
1992 1000 forint 1 500 Ft 2 400 Ft 6 000 Ft
1993 1000 forint 1 500 Ft 2 400 Ft 7 500 Ft
1996 1000 forint 1 500 Ft 2 400 Ft 9 000 Ft
1996 1000 forint F 3 000 Ft 6 000 Ft 24 000 Ft
1990 5000 forint 6 000 Ft 9 000 Ft 24 000 Ft
1990 5000 forint J 6 000 Ft 15 000 Ft 45 000 Ft
1992 5000 forint 6 000 Ft 9 000 Ft 24 000 Ft
1993 5000 forint 6 000 Ft 9 000 Ft 24 000 Ft
1995 5000 forint 6 000 Ft 9 000 Ft 24 000 Ft
1995 5000 forint K 9 000 Ft 15 000 Ft 30 000 Ft
         
  Összesen 217 460 Ft 492 450 Ft 1 373 300 Ft

 

Posted on

A jó a rossz és a csúf. – Avagy a gyűjtő, a kereskedő, és a befektető. A vásárlás motivációja.

Az érmepiacon sokféle vásárlóval találkozik az ember. Fontos, hogy elkülönítsük a beszerzés különféle motivációit. Más dolog számít egy gyűjtőnek, más egy kereskedőnek és megint más egy befektetőnek. Gyűjtő, kereskedő, befektető. Ez az a három csoport, amelyek közül valamelyikbe biztosan bele tartozik az, aki régi pénzt vásárol vagy elad. Természetesen senki nem skatulyázható be vegytisztán, kizárólag egyetlen csoporthoz. A három kategória eltérő arányú keveréke jellemez minden embert. Saját magamról talán elmondhatom, hogy kb 10%-ban vagyok gyűjtő, 60%-ban kereskedő és 30%-ban befektető. A címben szereplő hasonlatot a gyűjtők szemszögéből írtam, némi iróniával. Sokszor  érzem azt, hogy meglátásuk szerint az érme kereskedő csak egy szükséges rossz, mert bár megvehető nála az áhított darab, de drágán, ha pedig eladni szeretnénk neki, sosem fizetik meg a fair árat. A befektető pedig a csúf spekuláns, aki az árak emelkedését kihasználva akar profithoz jutni. Pénzt keresni a régi pénzeken számukra felér egy szentségtöréssel. Ha ismerjük a numizmatikának a gyűjtők számára fontos oldalát, akkor érthető ez a vélemény, de azt is tegyük hozzá, hogy pénzügyi motiváció nélkül a régi pénzek gyűjtése egy költséges hobbi. Nem csak a megvásárlásuk igényel jelentős anyagi fedezetet, hanem a tárolásuk, őrzésük is pénzbe kerül. Továbbá számtalan példa található arra is, hogy egy érme vagy bankjegy reál értéke idővel nemhogy tartja az árát, inkább csökken. Amiben a három csoport viszont mindenképp megegyezik, hogy a numizmatikával való foglalatosságuk a sikerélmény forrása számukra.

A különféle motivációkat a fő kérdések mentén érdemes vizsgálni: Ki, mit, miért, mennyiért és mikor vesz meg? Ezeket a kérdéseket  a 3 csoport tagjai 3 különféle módon válaszolják meg. A vegyük hát szemügyre őket sorban a jellemzőik szerint.

A gyűjtő

Amikor az ember elkezd régi pénzekkel foglalkozni, eleinte még nincs kialakult szisztémája, hogy milyen téma szerint gyűjtsön. A numizmatika gazdag világa azonban hamar rávezet mindenkit arra, hogy kijelöljön magának egy elérhető, meghódítandó területet. Szerencsére minden pénztárcához lehet találni olyan témát, ami amellett, hogy reálisan kigyűjthető, valamennyi kihívást is jelent számunkra. Szerencsére nem létezik olyan teljes sorozat, amit rögtön meg lehetne venni egyszerre. A gyűjtés türelmet, önuralmat igénylő tevékenység. Nem lehet összecsapni. Két példány beszerzése között marad idő tanulmányozni a témát, a történelmi hátteret és a már megvásárolt darabokat. Ha valakinek eltökélt szándéka, hogy birtokba szeretne venni egy érmét vagy bankjegyet, annak gyakorlatilag csak a pénztárcája szabhat gátat. Ennek a másik két csoport tagjai nagyon örülnek, hiszen jó áron adhatják el áruikat. A gyűjtő tehát ezen a ponton pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Valljuk be őszintén, a gyűjtőszenvedély egy szenvedély, aminek létezik káros mértéke is. De hát a gyűjtő célja a gyűjtemény gyarapítása, míg a másik kettő a vagyon gyarapításában foglalatoskodik. A gyűjtemény tehát folyamatosan épül és amikor teljessé válik, egy új területet kell találni, hogy a sikerélmény továbbra is fenntartható legyen.

A kereskedő

A kereskedés motivációs ereje egész egyszerűen a rövid távú haszon reményében működik. Ezen nincs mit szépíteni, már, ha egyáltalán csúnya dologról van szó. Rövid táv alatt az egy éven belüli időtartamot kell érteni. Ennek a haszonnak a mértéke kb 10-30% között mozog. Van úgy néha, hogy  a készletben beragad egy-egy termék. Ekkor a kereskedési célból vásárolt darab hosszú távú befektetéssé változik. Ettől nem kell megijedni. Idővel minden portéka gazdára talál, hiszen a numizmatikai termékek stabilan növelik az árukat évről évre. Előbb utóbb a piac is elismeri azt az árat, amit kifizettünk. Persze előfordulhat, hogy nagyon túlárazottan vettünk meg valamit. Ekkor sokat kell várni, hogy visszakapjuk a pénzünk. Ha nem akarjuk ezt, megfontolhatjuk az ár alatti értékesítést. A kereskedő, tehát mint szükséges rossz van jelen. Olyan tevékenységet folytató személy, aki mikor eladó, mindig drágábban adja a régi pénzeket, mint amennyit érnek, és soha nem adja meg a reális árat akkor, amikor vesz. Rendelkezik viszont folyamatos készlettel. Esetenként azonnal be tudjuk szerezni tőle a kívánt darabot, hiszen olyan termékeket tart a választékában, amelyekre van kereslet. Többnyire szakértő emberről beszélhetünk, aki pontos információkat tud adni az érmékkel, bankjegyekkel kapcsolatban és az eredetiség is nagy százalékban garantált. Ha nincs készleten, többnyire képes beszerezni olyan darabokat, melyek hiányoznak gyűjteményünkből. Térben és  időben  ők azok, akik  összekapcsolják a vevőket és eladókat. Mindezekért  cserébe kereset üti a markukat. Bocsássuk hát meg ezt nekik!

A befektető

A régi pénz valódi befektetés. Befektetés alatt azt kell érteni, hogy valami olyasmit vásárolunk a pénzünkön, amitől azt várjuk, hogy közepes vagy hosszabb időtartam után, reál értékben drágábban tudunk megválni. Nem számít, hogy UNC vagy VG tartásfokú a darab, ritka vagy sem, vagy az, hogy olcsó, netalán drága az aktuális ár. A lényeg csakis a növekedési potenciál mértéke. Számtalan esetet tudnék sorolni, amikor a csilli-villi méregdrága érmék arányában kisebb százalékban növelték az árukat, mint az olcsó, esetenként kopottabb példányok. Hasonlóan a kereskedőhöz tehát itt is a profit szerzés a fő cél. A különbség az időtartam és az elérhető hozam között van. A középtáv általában 1-3 évet, a hosszútáv pedig 3-20 vagy akár több évet is jelenthet. Ki lehet mondani, hogy nagyobb időtávon a numizmatikai termékektől átlagosan, évi 8%-os növekedés várható. Ezt persze az infláció valamennyire erodálni tudja. Közép távon viszont nem ritka a 2-4-szeres árnövekedés. Ennek az az oka, hogy mint minden piac, ez is hajlamos a túlzott kilengésekre. Amikor a tömeghatás miatt egy régi pénz hirtelen nagyon népszerű lesz, akkor a megnövekedett kereslet drágulást okoz. Miután lecseng a rally, az ár kicsit visszább ereszkedik, majd hosszabb ideig megnyugszik egy ponton, amíg a teljes piac utol nem éri arányában a korábbi állapotot. Aki érmékbe, papírpénzekbe akar befektetni, annak ki kell tudnia szimatolni, hogy mi lesz a következő időszak nagy kedvence. Azt is figyelnie kell, hogy jelen pillanatban mik mennek nagyon. Hazánkban szerencsére a befektetési célú vásárlás még nem ölt olyan mértéket, mint az Egyesült Államokban. Ott ugyanis egy korábbi, túlságosan is erőteljes felfutást követően a tavalyi év közepéig 3 éve folyamatos árcsökkenést lehetett tapasztalni és még a 10 éves időtartam sem volt feltétlenül nyereséges. Éppen ezért viszont lehet, hogy jó befektetés mostanában a ritkább, de megfizethető árkategóriájú amerikai érméket vásárolni.

Akár mi is legyen a vásárlásunk motivációja, egy dolog biztos. Numizmatikával foglalkozni garantált sikerélményt jelent!