Posted on

Alacsony sorszámú bankjegyek. – Értéknövelő tulajdonság vagy sem?


Alacsony sorszámú bankjegy. Mit jelent ez?

A napokban felmerült egy kérdés a közösségi oldalak numizmatikai csoportjain belül, hogy vajon az úgynevezett alacsony sorszámú bankjegyek hordoznak e valami plusz értéket vagy sem? A sok eltérő vélemény arra sarkallt, hogy utána nézzek a dolognak és összegyűjtsem mindazt az információt egy bejegyzés alá, amit erről a témáról tudni érdemes.

A válaszadást mindenképpen megelőzi néhány dolog tisztázása. Először is az, hogy mi számít alacsony sorszámnak? Gyűjtői célokra címletenként rendszerint az 1-től 200-ig, esetenként 1-től 500 vagy 600-ig terjedő számozású, nyomdafriss bankjegyeket különíti el az MNB.  Ez tehát azt jelenti, hogy pl a 00001857-es számú bankjegy, nem számít alacsony sorszámúnak! Az én szubjektív elfogadási határom a 0-999-ig terjedő tartomány. Szerintem 1000 alatt mondhatjuk, hogy egy sorszám alacsony, de ezt rajtam kívül persze sokan nem így gondolják. Az 500 feletti sorszámok sajnos másodlagos értéket képviselnek a piacon az 500 alattiakhoz képest. Az új 500-as tekintetében viszont egy kivétellel találkozhattunk február elején. Ugyanis az összes 1000 alatti sorszámot csak a pénzverő boltjából lehetett megvásárolni 2900 ft-os áron. A személyes megbecsülésemet azért is élvezik az 501-999-ig terjedő sorszámok, mert ezek igazi túlélők. Miért? Mert a   két intervallumba eső bankjegyek közötti fontos különbség, hogy az első ötszáz darab a legtöbb esetben sosem került ki a forgalomba, míg a második csapat tagjai igen, és így esetenként el lehet őket csípni a bankautomatából, vagy a postán, méghozzá névértéken. Bár, amint látjuk a 2018-as 500-assal nem fogunk a forgalomban találkozni sohasem. Gyűjtői szempontból az érdekes darabok 100 alatt találhatók, a nagyon értékesek pedig 10 alattiak.

Az esély, hogy 500-nál kisebb sorszámú bankjegy UNC állapotban lesz elérhető, szinte 100 %. Az viszont, hogy egy 501 és 999 közé eső példány pont egy gyűjtői hajlammal megáldott ember kezébe esik, aki ezt észreveszi és megőrzi a tartásfokot, az véleményem szerint mérhetetlenül kicsi. Aki gyűjtéssel foglalkozik, annak az élete részének kell lennie, hogy olyan pénzeket mentsen meg eredeti állapotukban, amelyek forgalmi értékkel rendelkeznek és bekerültek volna a napi használatba. Minden köszönet a pénznyomdának, hogy elteszi az alacsony sorszámú friss bankjegyeket, és kielégíti ezáltal a speciális gyűjtői igényeket is, de nekem ezek egy kicsit az állatkerti oroszlánokhoz hasonlítanak, melyek bár igaziak, de a körülményeik nagyon mesterségesek. E hasonlatot tovább gondolva a forgalomban szereplő bankjegyek viszont olyanok, mint a vadon élő oroszlánok. Persze sokféle, eltérő ízlés, valamint vásárlási motiváció létezik. Mindenki ott vadászik, hogy ne mondjam, onnan szerez be oroszlánt,  ahonnan szimpatikus neki, de nekem a vadon élő alacsony sorszám jelenti az igazi trófeát.

Forgalmi vs. minta bankjegy

A másik fontos tudnivaló, hogy valódi, forgalomba szánt, vagy minta bankjegyről van szó? Ez utóbbi ugyanis olyan, hogy bár van neki funkciója, véleményem szerint mégiscsak egy mesterségesen előállított numizmatikai termék. A pénznyomdák elvileg a bankok számára készítik őket, hogy az automaták készen álljanak az igazi bakjegyek bevezetésekor a feladat elvégzésére. De akkor kérdezem én, miért lehet őket évekig megvenni érintetlen állapotban? Gondolom, hogy a valódi próbán átesett darabokon meglátszik a használat jele, de ezek a bankjegyek általában ritkán csúsznak le az aUNC szint alá. Ha ez mégis megtörténik, az csak azért lehet, mert gondatlanul tárolták őket. Mivel a forgalomban soha nem vesznek részt, esélyük sincs a fizikai amortizációra. A minta bankjegyek mindenben megegyeznek a forgalmi pénzekkel, tehát olyanok, mint az érvényes fizetőeszközök, de valójában soha nem kerülnek ki a forgalomba.  Gyakorlatilag az eredeti bankjegyek pontos, hivatalos másolatainak számítanak, melyeket akkor is el szabadna fogadni, ha történetesen fizetnének vele, de ez soha nem történik meg. Egyfajta nyomdaipari dísztárgyak, melyeket mesterségesen korlátozott darabszámban állítanak elő. Teljesen indokolatlannak tartom, hogy legtöbbször az UNC forgalmi pénzeknél is drágábban kerülnek ki a piacra.

A sorszámozás tekintetében pedig alap, hogy alacsony sorszámúak. Az lenne az igazi kuriózum, ha nem azok lennének. Ha a fenti oroszlános példával akarom jellemezni őket, ezek az állatkertben született és ott felnőtt oroszlánok. Nos, ilyesmire vadászni, valljuk be, nem nagy kihívás. A minta bankjegyek sajátos tulajdonságai miatt ezért csak a forgalmi bankjegyek szempontjából veszem figyelembe az alacsony sorszám jelentőségét.

Egy külföldi példa

2017-es Dzsibuti 40 Franc bankjegy legelső példánya 2284000 ft-os áron kapható. Az 1-es szám különlegességét jól mutatja, hogy az AA0000003-as sorozatú bankjegy ára már csak 171000 ft.

A legnépszerűbb nemzetközi aukciós oldalon jelenleg is megvásárolható egy igazán szép bankjegy legelső példánya, mindössze 2 millió 284 ezer forintos áron. Ez a papírpénz a 2017-es év, 10 legszebb kiadásai között az előkelő harmadik helyen végzett. A lista második helyén a Kirgiz 2000 Som az elsőn pedig a svájci 10 Frankos bankjegy szerepelt. Ez a pénz névértéken mindössze 65 forintos árat képvisel. Egy átlagos UNC darabért úgy kb 1500-2000 ft-ot kell fizetni, ha valaki meg szeretné vásárolni. A külföldi, alacsony sorszámú bankjegyek elemzéséhez nagyon nagy segítséget nyújt nekünk ez a típus, mivel rendkívül változatos sorszám fajták kaphatóak belőle, így megvizsgálhatjuk, hogy milyen tulajdonságok fontosak és ezek az árazásra hogyan hatnak? Látható, hogy a sorozatszám nagyobb megbecsülését leginkább az adja meg, ha az utolsó 1-2-3 számjegyből minél több, minél közelebb van a nullához. Ha rendezettséget és szabályosságot mutat egy bankjegy sorszáma, akkor az annál érdekesebb a gyűjtők számára. Az alacsony sorszám tehát több fontos jellemzővel is bír. A hierarchiát nagyjából az alábbi 10 tulajdonság határozza meg:

  1. Első számú bankjegy (AA0000001)
  2. Mennyire van közel az egyes számhoz? (Nagyon közel pl AA0000003)
  3. 10 alatti sorszám. (AA0000007)
  4. 100 alatt van, de csak egy számjegy tér el a nullától. (AA0000050)
  5. Két számjegyű, a két nullától eltérő szám azonos. (AA0000077)
  6. 10-nél nagyobb, két számjegyű sorszám. A kisebb drágább. (AA0000019)
  7. 100-nál nagyobb 500-nál kisebb sorszámok, ahol 3 szám azonos.(AA0000333)
  8. 100-nál nagyobb 500-nál kisebb sorszámok. (AA0000167)
  9. 501-999-ig található sorszámok. 3 szám azonos. (AA0000888)
  10. 501-999-ig található sorszámok. (AA0000769)

A fenti kritériumokat összefoglaltan az alábbi táblázatból előállított grafikon segítségével is megvizsgálhatjuk. Jegyezzük meg ezt a grafikont, mert a numizmatikai értékbecslés kapcsán sűrűn fogunk vele találkozni. A görbe alakja megmutatkozik olyan területek szemléltetésekor is, mint a tartásfok vagy a ritkaság. De még a pénzcsere alakulását is ez az alakzat jellemzi, mely balról meredek lejtéssel indul és aztán a jobb oldalon egyre lankásabbá válik.

Numizmatika – Alacsony sorszámú bankjegy árak

Tovább egyszerűsítve a típusokat egy másik grafikon segítségével, mely ábrázolja a különböző gyakoriságokat az URS skála segítségével is elvégezhetjük az értékelést. Azt látjuk, hogy 1-es számú bankjegyből 1 darab van. 10 alattiból 9 darab, 100 alattiból 89 és így tovább. Az értékelés alapja ebben az esetben az URS skála, mely akkor használható a legjobban, ha két bankjegynek a ritkaság kivételével minden egyéb paramétere (névérték, tartásfok, alapanyag, évjárat stb) megegyezik.

Nézzünk egy példát: A fenti bankjegyből egy 10 alatti példány átlag 114 ezer ft-ba kerül és az URS-5-ös fokozatban szerepel. Az 1000 alatti darabok ára kb 11000 ft és az URS-11-es kategóriába esnek. Ez 6 lépcsős különbséget jelent. Az árkülönbség ezért kb 11000 ft szorozva 1,5 a hatodikon. Ez 125 ezer ft-ot ad eredményül ami közel van az ismert átlagos árakhoz, tehát nagyjából hasonló eredményre jutottunk.

Ha egy 100 alattival végezzük el ugyanezt ezt a számítást, ami URS-8-as kategóriába esik, akkor a 11000 ft-ot 1,5 a harmadikonnal szorozva 37 ezer ft-ot kapunk. Ez is megfelel a piaci áraknak.

alacsony sorszámú bankjegyek
Alacsony sorszámú bankjegyek gyakorisága

Kis címletek, magas árak a hazai vizeken

Némi árkutatást végezve utánajártam, hogy a különféle névértékű, alacsony sorszámú pénzek milyen áron mozognak a hazai piacon. Az adatokat a Pénzverő és a Vatera kínálatából vettem. Ez minden esetben a jelenlegi készletet mutatja, nem pedig a már megtörtént tranzakciókat. A kínálat és az eladott termékek mennyiségi adatai alapján az a benyomásom, hogy az ilyen típusú bankjegyeknek, bár létezik, de jelenleg még nem túl jelentős a rajongótábora hazai viszonylatban.

Ha megvizsgáljuk a névérték és a vételár viszonyát, akkor itt is azt láthatjuk, hogy a kevesebb a több elv érvényesül. Ebben az esetben ez olyan értelemben jelentkezik, hogy a kisebb névértékű alacsony sorszámú bankjegyek jelentősebb prémiummal forognak a piacon, mint a magasabb társaik. Az alábbi táblázatban láthatók az  összegyűjtött az adatok. A névérték, a piaci ár, valamint az szerepel benne, hogy az utóbbi érték hányszorosa az előbbinek.

Névérték (ft)Vételár (ft)Felár
200490024.5
50042008.4
100045004.5
200049002.45
500089001.78
10000139001.39
20000280001.4

Az alacsony sorszámmal egyfajta egyediséget tulajdonítunk a papírpénzeknek. Mindent összegezve tehát elmondható, hogy az ilyen bankjegyek ritkák, érdekesek, esetenként rendkívül értékesek lehetnek. Az egyes számú példányok a gyűjtői ár kategóriában mozognak. A kisebb névértékű darabok magasabb hozamot generálnak és a likviditásuk is jobb, mivel könnyebben értékesíthetőbbek, mint drágább társaik. Én azt gondolom, hogy egy UNC bankjegy pozitív, egyedi tulajdonságait fokozni már csak ilyesmivel lehet. Talán a nyomdahibás bankjegyek képesek még különféle egyedi jellemzőket hordozni az alacsony sorszámú bankjegyeken kívül. De, mint sok más esetben úgy itt is, a végső igent a címben feltett kérdésre mindenki maga fogja meghozni.

Posted on

Amikor a kevesebb a több – Mekkora névértékű régi pénzbe érdemes befektetni?

Vajon megéri a régi pénzekbe befektetni?

Első blog bejegyzésem alkalmából szeretném köszönteni ismét az idelátogatókat. Mivel ez a honlap főleg értékelési és értékesítési szempontok alapján közelíti meg a numizmatikai termékeket, szeretném az írásaim sorozatát egy olyan kérdés megválaszolásával indítani, amely egy a napokban lezárult aukció kapcsán ötlött fel bennem.

Kettő darab 1993-as UNC, sorszámkövető 5000 ft-os bankjegyről van szó, mely az adatlap szerint 48199 ft-ért kelt el, és az első kérdésem a kedves olvasóhoz az lenne, hogy vajon drága vagy olcsó volt a leütési ár. A névérték 4,82-szerese vajon fair árat jelent?

Jómagam szintén részt vettem ezen a licitáláson, azonban egy sokkal alacsonyabb szinten elengedtem a tételt. Igaz, semmilyen komolyabb elemzésbe nem bocsátkoztam azon kívül, hogy a szóló darabok árát kettővel szorozva és némi prémiumot hozzáadva kb 30 ezer forintra becsültem az értékét. Ezt az árat hajlandó lettem volna kifizetni érte. Amikor aztán jelentősen túlszárnyalták ezt az összeget, komolyabban elgondolkodtam rajta, hogy miért adtak ennyit a tételért? Vajon megért ennyit ez a két 5 ezres? Mi az, amit nem vettem figyelembe az értékelésemkor?

Szinte rögtön eszembe jutott, hogy utána nézzek annak, hogy vajon 1993 óta mekkora volt a kumulált infláció? Ahhoz ugyanis, hogy kapni lehessen sorszámkövető 5 ezres párt, valakinek le kellett mondani abban az évben és utána is 10 ezer forint elköltéséről. Az infláció mértéke a kalkulátor szerint 647,4 % volt az elmúlt 25 évben. 1993-ban 10 ezer forint annyit ért, mint ma 74740 ft. Ez a 74740 ft az az ár, ami a “befektetőnek” 0% hozamot jelentene. Lássuk, be ez nagyon gyenge teljesítmény. A teljesített hozam itt lényegében a semmi. Ez a befektetés ebben a formában 35,5%-os reál értékcsökkenést eredményezett, tehát veszteséges volt. Azt viszont, hogy ez a veszteség kinek a számláján jelentkezik, nem tudjuk. Lehet, hogy egy korábbi tulajdonos árazta be rosszul a portékáját és a valós árat még most sem sikerült utolérni. Szerintem a vevő jó áron szerezte meg a tételt és még az is lehet, hogy az eladó sem járt rosszul. Ha valaki viszont első tulajdonosként őrizte ezeket a régi bankjegyeket, akkor mindenképpen anyagi veszteséget jelentett számára ez az üzlet.

Név 1993 5000 forint UNC sorszámkövető pár
Névérték 10000 ft
Mai ár 48200 ft
Infláció 7,474
Diszkontált ár ft-ban 6449 ft
Össz hozam 482%
Diszkontált érték %-ban 64,49%
Éves hozam 6,49%
Éves reál hozam -1,74%

Akkor a régi pénz rossz üzlet?

Nem feltétlenül. Egy másik jelenséget is remekül megvilágít ez az eset. Mégpedig azt, hogy minél nagyobb egy bankjegy vagy érme névértéke a bevonáskor, hosszú távon annál rosszabb hozamot generál. Az olcsóbb régi pénzekkel szemben egy magas névértékű darab kedvezőtlenebb befektetési eszköz. Ez azért is fura, mert ahogy arról a ritkaságról szóló menüben írtam, az olcsó aprópénzek magasabb arányban maradnak meg a lakosság és a gyűjtők kezében, mint a magas címletű bankjegyek.

Egy pozitív példa

Az 1993-as 1000 forintos bankjegy a fenti megállapítást igazolja. Ebből a szériából egy UNC sorszámkövető pár értéke kb 26000 ft. Ha ezt az árat diszkontáljuk a 93-as szintekre, akkor 3479 ft-os összeget kapunk. Tehát a mai 26 ezer ft annyit ér, mint akkor 3479 ft. Hurrá, ez már biztos profitot jelent. Oké, de lassan a testtel, mennyit is? Osszuk el a 3479-et 2000-rel és megkapjuk eredményül, hogy 1,7395, ami 73,95%-os növekedést jelent.  Ezután ismét a reál hozamot kell meghatároznunk. Ez mutatja meg ugyanis a tényleges érték növekedést. Az újabb számítás eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy évente 2,24%-os reál hozamot generált ez a befektetés.

Név 1993 1000 forint UNC sorszámkövető pár
Névérték 2000 ft
Mai ár 26000 ft
Infláció 7,474
Diszkontált ár ft-ban 3479 ft
Össz hozam 1300%
Diszkontált érték %-ban 173,94%
Éves hozam 10,80%
Éves reál hozam 2,24%

És egy még pozitívabb

A magasabb hozam eléréséhez még egy kicsit le kell ereszkednünk névérték tekintetében egészen az aprópénzek szintjére. A fenti állításomat tovább erősíti az 1993-as forgalmi sor példája. Az általam vizsgált sorozat nem a hivatalos, dísztokos verzió, hanem egy gyűjtő által összerakott, forgalomból kiemelt darabokat tartalmazó sort mutat be. Ez jelenleg 3000 ft-ot ér a piacon. Ezzel az összeggel kalkulálva ajánlom tanulmányozásra az alábbi táblázat számolt adatait:

Név 1993 forgalmi sor UNC 7 db érme 1-100 ft-ig
Névérték 188 ft
Mai ár 3000 ft
Infláció 7,474
Diszkontált ár ft-ban 401 ft
Össz hozam 1596%
Diszkontált érték %-ban 213,51%
Éves hozam 11,72%
Éves reál hozam 3,08%

…és végül még egy fontos dolog!

A 3 bemutatott példa fontos tanulsága, hogy a befektetésünk sikerét nem csak a választott névérték, hanem két másik nagyon fontos tényező is meghatározza. Ez a ki és beszállás időpontja. Vagyis a vétel és az eladás időzítése. Biztos vagyok benne, hogy hasonló vizsgálattal egy más időtartamot megfigyelve egészen eltérő hozamokat produkálna mind a 3 tétel. Nem túlzás kijelenteni, hogy a régi pénzek átlagos hozama kb 7-8 % körül mozog, de mindig figyelni kell az éves infláció mértékére, hiszen az a fenti százalékokat meghatározott mértékben csökkentik.

Figyelembe kell venni azt is, hogy bár az apró pénzek likviditása jobb és magasabb profitot is generálnak arányosan. Ahhoz viszont , hogy értékelhető profitunk legyen, sokat kell eladni belőle. A nagy címletek hosszú távon biztos, hogy negatív hozammal járnak, de 2-3 éves távlatban már lehet velük pozitív eredményt elérni és a profit tömeg is jelentősebb lehet. Hátrány viszont, hogy a likviditásuk szűkösebb. Nehezen tehető pénzzé a befektetés.

Ez a fajta értékelési szemlélet csak azokban az esetekben működik jól, ahol a névérték van erőteljes hatással az árra. Ez kb 20-30 évig tudja befolyásolni az értéket. Ahogy visszább megyünk az időben, a régi pénzek értékét ez a paraméter egyre kevésbé határozza meg. Egy bizonyos szint után sokkal inkább teret nyer a ritkaság, a tartásfok, vagy éppenséggel az alapanyag által indokolt numizmatikai érték.